Vissza az óvodába

„Jobb volna az óvónénit magammal vinnem…
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!” (Kovács Barbara: Sokan mondogatják)

Júniusban elbúcsúztak tőlünk a ballagó nagycsoportosaink, szeptemberben pedig beléptek a nagyok világában, megkezdték az iskolát. Elkezdődött számukra a feladatokkal telitűzdelt iskolai életre hangolódás, mely hosszú évekig tart, és a kötelezettségek már nem is érnek véget.

Az óvoda és az iskola rendszere merőben más. Más szokások, szabályok vannak, más a napirend, és bizony kötöttebb az élet, mint az óvodában. Ez a váltás egy nagyon érzékeny időszakban éri a gyermekeket, ezért nagyon megterhelő számukra. Ennek megsegítése érdekében a Sásdi Általános Iskolával évek óta azon dolgozunk, hogy támogassuk a gyerekeket, megkönnyítsük számukra az átmenetet. Szoros együttműködésünknek számos eleme van, melyből a nevelési év során az első, amikor az első osztályt kezdett gyerekek visszalátogatnak tanítóik kíséretében az óvodába egy játékkal eltöltött órára. Ilyenkor találkozhatnak itthagyott társaikkal, elmesélhetik az óvónénijeiknek mennyi mindent tanultak már az iskolában, és persze az óvodásokat is örömmel tölti el a barátok érkezése, és vágyakozást kelt bennük az iskola iránt.

Az idei évben ez az alkalom október 10-ére esett. A meleg őszi napon szerencsés helyzetünkben az udvaron fogadhattuk az első osztályt. Játék előtt a dadusnénik segítségével kis falatozásra is sort keríthettünk. Utána következett a nagy találkozás az udvaron ovisok és elsősök között. A gyerekek nagyon örültek egymásnak, és boldogan meséltek élményeikről. Szívesen idézték fel óvodás emlékeiket, és próbálták ki magukat a régi játékokban. Az önfeledt játék hevében sem feledkeztek el egy ölelést, egy simogatást, vagy akár egy puszit adni a kedvenc óvó néninek, játszótársnak. Az iskolások elmondták, hogy hiányzik az óvoda, de azt is, hogy bizony, már nem jönnének vissza, jól érzik magukat az iskolában. A játék alatt a tanítók és óvónők is válthattak pár szót egymással tapasztalataikról. Az idő hamar elrepült, és eljött a búcsú ideje, de megbeszéltük, hogy a Márton napi lámpás felvonuláson, és a Mikulás érkezésekor újra találkozunk.

Mi már nagyon várjuk!